szerző: LUKE LEITCH
Jonny Johansson, az Acne kreatív igazgatója egy furcsa és érdekes zenés székjátékot dolgozott ki a Lycée Charlemagne romantikusan feldúlt belsejében. Körülbelül 60 másodpercenként a PA abbahagyta a pumpálást, modelljei pedig felálltak, és fémlábú székeiket ide-oda húzták a padlón, majd újra leültek, amint a dallamok folytatódtak.
Első pillantásra úgy tűnt, hogy sátrat viselnek, vagy legalábbis valami sátorszerűt, és ez be is bizonyult. Johansson ezt mondta: „Nagyon egyszerű. A svéd nyár ürességéről szól. . . Szerintem bizonyos értelemben nagyon romantikus. Szerettem volna romantikát egy show-ban, de a szokásos kifutó nélkül.”
Végigmentünk közöttük a folyosón, a beszélgetés hangerejét a DJ-vel szinkronban állítva, miközben Johansson a kollekció meghatározó ruhadarabjának számító hatalmas A-vonalú poncsókról adott exegézist. „Sátrak, régimódi sátrak ihlették őket” – mondta. A gerinc tetején benyomott ezüst fűzőlyukak rögzítésre készek voltak, a különféleképpen laminált, plasztikázott és ragasztott szövetek olykor a jól használható ponyva valósághű megjelenését és érzetét kölcsönözték. Mások fényesek voltak, és pólócsíkokkal érkeztek. Szélesen kiszélesedtek a testből, természetesen sátorszerűen, különös hangerővel hátul. A kemping kapszuláját a bevonatos Chelsea csizmáktól a szörfcipőkön át a gumírozott Mary Janesig terjedő cipők egészítették ki. Cipzáras techno dzsörzé nadrág és rövidnadrág sima színű borítással. Mellények és felsők abrosz kockákkal és szálas bouclé-val, valamint szőtt kender ingek és pólók (hozzáillő rövidnadrággal) semleges búza tónusú textúrával. Az egyik különösen feltűnő kötött mellényben kézzel festett zöld és narancssárga fluorfoltok voltak, amelyek győztesen versenyeztek a fonal zabszerű textúrájával. Nosztalgikus, avantgárd és svéd, ez az akne volt az egész.