A „Spellbound” a Brain & Beast új gyűjteménye, és a megszállottság visszatükröződéseként készült egy magával ragadó és vak absztrakcióval, amely egy személyben, tárgyban vagy hit dogmájában testesül meg.
A 20. század első felében a Clérambault-i Gaëtan Gatian a „Les Psychoses Passionelles” című művében egy olyan káprázatos képet ír le, amelyet erotomán eszmék uralnak, és amely az ő nevével vonult be a történelembe: Clérambault-szindrómával.
Ezek a rendellenességek a pszichózis egy formája, amely különbözik a skizofréniától, ahol az egyetlen megjelenő tünet a delírium. Aki ebben az erotomániás delíriumban szenved, annak megvan az a meggyőződése (nem a vágy, sem a fantázia, sem az illúzió… hanem az abszolút meggyőződés), hogy a „lehetetlen szerelem” kapcsolata legyen egy olyan emberrel, aki általában elérhetetlen felsőbbrendű társadalmi helyzetben van. Ezenkívül általában ennek a személynek tulajdonítják, aki megtette az első lépéseket, és akitől ez a kapcsolat létrejött. Bizonyítékot fog látni annak a szerelmének is, amelyet „partnere” a legjelentéktelenebb cselekedetben nyilvánít meg, és mivel ez egy delírium, ezek az elképzelések rögzültek, állandóak és visszavezethetetlenek a logikus érvelésre.
A / Spellbound / az elbűvölő és vak absztrakció megszállottságának reflexiója, amely a hit személyében, tárgyában vagy dogmájában testesül meg.
Így ironikus a szerelemről és a gyűlöletről, a beváltatlan ígéretekről, a pihenni nem engedő álmokról, az érzés irracionálisságáról és a delíriumot a valóságtól elválasztó vékony vonalról.
Végzetes vámpírsorsok, a tömegek bálványaivá változott gondolatszülők, szerelmes levelekben névtelenül, a mozi és a televízió a hamis istenek gyáraként, a technológia pedig a valótlanság közelségének csatornája.
Lásd még: @brainandbeast