A tervező a kabátot a minden férfi egyenlőségének metaforájaként használta, és érzelmeket váltott ki, amelyeket a hírciklusok őrületbe korbácsoltak.
A fizikai utazást korlátozhatják, de manapság a technológiai panoptikumnak köszönhetően lehetetlen figyelmen kívül hagyni a világot. Hogyan lehet ezt kezelni – tette fel a kérdést látszólag Yohji Yamamoto tavaszi filmje, a tervező és a divatfotós Takay negyedik együttműködése.
A fekete és bézs sziluettek nyitócsoportja – a műsorfüzetek a Yamamoto 1986-os tavaszi kollekciójának ihletteként írták le őket – a nyugalom benyomását keltették.
Egyedül vagy csoportosan sétáltak a modellek, a kezek gond nélkül zsebre szorultak, vagy oldalukon lazán hagyták, vállait kissé előrenyújtva. A Yamamoto által írt és olykor tolmácsolt melankolikus balladák a hangsávban a vágyakozásról és a veszteségről beszéltek.
A nyári súlyú anyagokból kivágott túlméretezett formákat úgy rakták egymásba, hogy azok túlságosan terjedelmessé ne váljanak. Valamennyi megjelenést egy kabátvariáció jellemezte, lágyan strukturált, de jól meghatározott, mintha változatos karakteres archetípusait egyenrangúvá akarná tenni, akár kemény fiú, akár kifinomult.
A kamera, mint egy szem, követte a fejlődésüket, felfelé vagy lefelé pásztázva, egyik emberről a másikra csúszkálva vagy ráközelítve a részletekre – kabátok és ingek gallérja művészien egymásra helyezett, alacsony szárú tornacipők, amelyeket újságkivágások borítottak, vázlatok összekulcsolt kezek, Yuuka Asakura japán művész festményei vagy szerelő szerszámai ékszerként.
De ahogy az előadás előrehaladt, a vizuális elemek kezdtek elfoglalni felületüket. Eleinte időnként egy-egy nő ujjlenyomata, vagy oldalra pillantva; a későbbiekben a virágnyomatokat hamarosan felváltották a fül- és szemek összeomló vázlatai, végül pedig az elmúlt hónapok kiadásait bemutató újságnyomatok.
Ahogy a kreditek gördültek, a tervezőt látni lehetett, amint a „Szerelem” és az „Isten áldja” szavakat festette néhány darabra. A kollekció hírciklusok által őrjöngő érzelmeket váltott ki, és az ebből fakadó érzések szenvedéllyel és eleganciával történő feldolgozásáról beszélt.
Fényképezte, filmezte és rendezte: TAKAY @takayofficial
Hair by Takuya Takagi (Ocean Tokyo)
Yuka Hirac sminkje (fogadalom)
Díszletet készítette: Enzo (Rmond)
Zene: Jiro Amimoto