Sarah Burton ebben a szezonban William Blake romantikus költőt, festőt és nyomdászt ihlette meg, és a kollekciót a művész munkái által ihletett fodrokkal, aprított tüll- és pasztellnyomatokkal töltötte meg.
A tervező azt mondta, hogy „a képzelet fogalmára, mint a menekülés tiszta formájára akart meríteni”, és elmondta, hogy a kollekció a világosságon, a levegőn és a vízen, „és a sötétségből előbukkanó szépségen” alapul.
Férfiának ritkán volt ilyen nőies érzéke, mi az egyetlen, aszimmetrikus fodros, amely egy nyomott pamutblúz elejét gurítja; a hosszú, aprított tüllből készült fodros szoknyák és a vállas szmokingdzsekik, amelyek úgy néztek ki, mintha egy lengőkard vágta volna el őket.
Ez egy új McQueen férfi volt, aki készen állt arra, hogy szabadjára engedje belső költőjét, és megszabadult a nemi sztereotípiáktól. Ki más merne viselni egy kemény, fehér felsőt finoman kavargó faágakkal, amelyeket Blake Dante „Pokol” című illusztrációi ihlettek?
Burton ezeket a finom – de fenyegető – Dante-illusztrációkat kabátokra, pamutblúzokra és felsőkre húzta, amelyeket a hosszú fodros szoknyákkal párosított.
A személyre szabott, kétsoros öltönyök szivárványszínűek, amelyeket Blake illusztrációi ihlettek, mint például jégrózsaszín, krémszínű és cerulean. Volt egy punk vonás is a kollekcióban, egy fekete szabású kabát karjain cipzárok kanyarogtak, vagy egy vattacukor rózsaszín öltöny édességét mérsékelték.
Fényképezte: Paolo Roversi
Művészet rendező: M/M Paris @mmparisdotcom